Ha a várandósság vége előtt tíz hét gyakorlással telik, nagyon nagy átalakulást tudnak megélni lelkileg és testileg is.
De a legjobb az lenne, ha ezt óvodától csinálnánk, és része lenne az életünknek. A mi programunk óvodától kidolgozott. Az intim szokások kialakítása óvodában kellene, hogy elkezdődjön. Ehhez nem kapunk elég segítséget, az óvónőktől sem, pedig az óvodás gyerekek fele már székrekedéssel küzd. Ez azt a berögzülést erősíti, hogy ha elengedi magát, akkor neki az fájni fog. Ezért kéne már itt segíteni nekik. A bepisilés miatti leszidás is azt eredményezheti, hogy a gyerek azt tanulja meg, hogy ha elengedi magát, akkor szégyenbe kerül.
Információhiányban szenvedünk, még az intimtorna kapcsán is, hiszen a nőknek még az egészségügyben is gyakran mondják, hogy ne végezzék az intimtornát terhesen, mert vetélést okozhat. Ezzel elérik azt, hogy a nők nem merik csinálni a gyakorlatokat, pedig nincs vetélésre való hatása, nem okoz vérbőséget.
Ha jól csináljuk, élénk vérkeringést okoz, amivel jobbá válik a placenta tápanyag-ellátása. Az a kismama, aki végzi a gyakorlatokat, pici babájának több tápanyagot juttat a tornázás alatt, az ő szerveik jobban működnek, nem a salakanyag pang azon a területen. Ezeknek a nőknek jobb a szexualitásuk is. A magzat velünk együtt szeretkezik, ami azt jelenti, hogy a szexualitáshoz való viszonya is formálódik. Nem mindegy, milyen élményeket szerez már ebben a korban is.